Hírek

2006-06-13

Kiss Bianka írása az Arthur Kottas edzőtáborról

2006-05-30

Military Pannon Régiókupa
2006. június 10-11.

Díjugrató Pannon Régiókupa
2006. június 10-11.

2006-05-11

Pannon Régiókupa eredményei

 

2006-03-28

Felkerültek az edzőtáborról készített fotók!

 

2006-03-08

Folytatódnak az edzőtáborok!

Március 20-21-22 a következő edzőtábor és konferencia időpontja:

Karsten Huck díjugrató edzőtábor és konferencia

 

2006-02-28

Arthur Kottas- Heldenberg edzőtábor várakozást felülmúló sikere.

Röviden jellemezve..

 

Támogatóink:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

". az ember nem lovas, ló nélkül!"

Az Európai Unió nemcsak a határokat nyitotta meg előttünk, hanem a lehetőségek tárházát is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Horváth & Lukács Lovas Club elnyert pályázata a lovassport és lovasturizmus fellendítésére a Nyugat Dunántúlon. A nyertes projekt hozzájárul a szakemberképzéshez, a sportkultúra fejlesztéshez, valamint a lovasturizmus fellendítéséhez. A nyertes pályázat 3 fő tevékenységi körre irányul. Elsőként, 25 fő számára ingyenes edzőtáborok szervezése díjlovaglásban, díjugratásban, és lovastusában, mesteredzők bevonásával. Másodszor Regionális Kupák megrendezése mindhárom szakág számára (május- június-július), melyhez kapcsolódik még egy akadálypark és egy tereppálya kialakítása is. Harmadszor pedig egy régiós lovas érdekképviseleti szerv megalapításának gondolata, a Pannon Patkó Egyesülésnek.

Ilyen még nem volt! Egy éves kemény munka eredményeképpen jöhetett létre ingyenes keretek között, a hidegségi Ilona majorban rendezett Arthur Kottas-Heldenberg, 3 napos edzőtábora. Az edzőtáborra és a többi fejlesztésre nyert pénzt egy pályázat útján nyerte el a Horváth& Lukács Lovas Club, ezért a jelentkezés szintén pályázat útján történt. A lovasok által elküldött pályázatokat egy bizottság bírálta el. Sokkal több jelentkezés érkezett, mint ahány hely, rendelkezésre állt, ezért több szempont alapján kellett válogatni. Először is, mivel ez egy régió által elnyert pályázat, így a régió lovasai élveznek elsőbbséget. Fontosnak tartottuk, hogy az általunk tehetségesnek vélt fiatalokat  ne hagyjunk ki. Csak és kizárólag az első, másod, vagy harmadosztályba sorolt versenyzőknek volt esélye, azonbelül pedig figyelembe vettük az elért eredményeket. Továbbá az osztrák partnerklubnak, akik szintén a pályázat részesei, hat hely állt a rendelkezésére, melynek az elbírálása rájuk hárult. A döntés során sajnos nem tudunk mindenkinek kedvezni."

Arthur Kottas joggal érdemelné ki a 'maratoni díjlovas mesteredző' címet, mert nem kis teljesítményt nyújtott Hidegségben 2006. február 23-25. között. Mindhárom nap 26 egyéni edzést tartott reggel 8-tól este 6-ig. Egy rövid ebédszünet állt rendelkezésére, hogy egy kicsit leüljön, ebédeljen, de természetesen ekkor sem hagytuk magára, mert kérdéseinkkel bombáztuk. Az alvásidejét leszámítva a nap 16 órájában rendelkezésünkre állt. Mindvégig türelmet és segítőkészséget mutatott a lovasok iránt. Nagyon intenzív edzéseket tartott, ráadásul mindenkiről feljegyzéseket készített, ha valami olyat látott, amire másnap vissza akart térni. Kottas úr elmondta, hogy még sohasem tartott egyszerre ennyi lovasnak edzőtábort. Ez egy speciális eset. Maximum 10-12 lovast szokott elvállalni, ami csak napi 5-6 óra munka. Véleménye szerint egyedül a téli hideg a nehéz az egészben, mert egy helyben állni több mint 10 órát, nem túl kellemes. De mindezek ellenére, a lovasoktól sok energiát kapott vissza, mert látta, hogy soknak, segítségével boldogságot okozott. Azt hiszem minden lovak körül mozgó ember tudja, milyen több órát állni a hidegben, tehát egyáltalán nem kérdéses az a teljesítmény, amit értünk tett meg Arthur Kottas.
Kottas úr a Bécsi Spanyol Lovasiskolában dolgozott kiképzőként, és 42 év után ment nyugdíjba. Ma már szinte csak a tanításnak szenteli idejét. Mindennap dolgozik. Hétköznaponként általában Weikersdorfban és Wiener Neustadtban van, ahol körülbelül 8 lovasnak tart edzést 10 lovon, és ő 4 lovat lovagol pluszban. Hétvégeken, ha éppen nem edzőtábort tart, akkor versenyeken segít. Junior, fiatal lovas, és felnőtt kategóriában is van nemzetközi szinten versenyző tanítványa. Az edzőtáboraiban rengeteg olyan lovas szokott részt venni, akik szintén nemzetközi szinten versenyeznek. A világ mindentájára hívják, mint például Amerika, Dánia, Belgium, Hollandia stb.

 

Arthur Kottas nagyon elégedett volt a hellyel, a lovakkal és a lovasokkal. Elmondása szerint a három nap alatt sok nagyon jó és kevésbé jó lovast látott különböző szinten lévő lovakkal, de semmivel sincsenek nálunk rosszabb, vagy jobb lovasok, mint más országokban. Arra a kérdésemre, hogy szerinte el vagyunk-e maradva Nyugat-Európától, a válasza egyértelműen a nem volt, fejmozdulataival nyomatékosítva azt. A lovasokról még azt is mondta, hogy rendkívül szorgalmasak, aktívak voltak a három nap alatt. Az edzőtábor résztvevői nagyon erősen próbáltak mindent megtenni saját fejlődésük érdekében.
Arthur Kottas az edzések során különösen nagy hangsúlyt fektetett a lovas ülésére, és annak korrigálására. Szerinte az első és legfontosabb lépcső a helyes ülés. Csak, a jó pozícióban lehet helyesen dolgozni. Azt mondta: "Az ülés a kulcs a jó lovagláshoz!" Másodszorra a lónak értenie kell, hogy mit akar a lovas az ülésével. Tehát a segítségadásnak egyértelműnek, és korrektnek kell lennie. Továbbá nem elhanyagolható a ló, a lovas és az edző csapatmunkája, mert célunk, a harmónia, csak így érhető el. Elsősorban nem a programok végrehajtására kell törekednünk, hanem a lóval való kapcsolatra, harmóniára, bizalomra, barátságra. Erre adott nagyon jó példát az, ahogy a földről való munkából adott egy kis ízelítőt. Elmagyarázta, hogy célunk ekkor sem az, hogy piaffot csináltassunk a lóval, hanem a bizalomra való törekvés. Úgy kell elfogadtatni a lóval a pálcát, hogy ne féljen tőle. Ő már nagyon fiatal lovakkal elkezdi a kézről való munkát, de nem azért, hogy piaffoztassa. Először meg kell várni, hogy a ló a megfelelő pozícióba kerüljön. A kikötőszárakat sohasem szabad úgy csatolni, hogy a ló mélyen legyen, kicsit lazábban kell hagyni azokat. Eleinte csak lépés, állj átmeneteket kell gyakorolni, úgy hogy a ló már egy apró félfelvételre is reagáljon, és ne kerüljön mélyre. Általában az edzőtáborokban az első nap mégcsak tapogatózás szokott lenni, hogy milyen a ló és a lovas. Kottas Úrnál ez egyáltalán nem volt érezhető, szinte rögtön az első pillanattól tudta, látta, érezte hogy hol a hiba. Sokaknál hiba volt a kevés hajlítottság és a kissé erős kéz. Mindig törekedni kell a pontos lovaglásra, és nemcsak akkor, amikor programot lovagol az ember. A sarkokat -kivéve, ha kört lovagolunk, mert akkor nem kell kimenni a sarokba- hajlításban kell kilovagolni. A hajlításnál ne csak a nyaka hajoljon a lónak, hanem az egész teste is. Az ugrásváltás volt még néhány embernél probléma, ahol a lovas segítségadásának letisztázásával javította ki hibás ugrásváltásokat. Több esetben az volt a gond, hogy a lovas mindkét csizmáját használta a segítségadásnál, holott a jelet, az új külső csizma adja. Fontos még, hogy például egy ugrásváltás előkészítésekor a lovat akár külső állításban is el tudjuk lovagolni, anélkül, hogy kézmozdulatunkra átugrana. Arthur Kottas szerint, ha a lovas a ló hátsólábait kontrolálni tudja, akkor szinte bármit meg tud vele csinálni. Továbbá a csizma arra szolgál, hogy a lovat aktivizálja, az ülés pedig a ló lépéseinek nyújtásához, nagyobbításához. Sokszor összekeverik a rohanást a lendülettel, amit Dr. Mándi Barnabás nemzetközi "O" bírónk, is kiemelt a szombat esti lovas konferencián.
Meglepően sokan voltak kíváncsiak az edzésekre. Mindenképpen mérföldkő lehet a hazai lovassport életében ez a fajta érdeklődés, hozzáállás.
Az edzőtábor színvonalát, és szervezettségét tekintve kifogástalan volt. A nézők számára a fedelesben padok és székek álltak a rendelkezésre, a büfében pedig egy kivetítőről lehetett nyomon követni az eseményeket. 

 

Az edzőtábor keretein belül szombat este egy szakmai konferencia is volt a Széchenyi Kastélyszállóban. A konferencián képet kaptunk a Horváth &Lukács Lovas Club által elnyert Partnerség a lovassport és a lovasturizmus fellendítéséért projektről. Elsőként Horváth László a konferencia elnöke és moderátora mondott köszöntőt. Őt, Arthur Kottas- Heldenberg követte, aki az elején kicsit szabadkozott, hogy ugyan nem tudott erről az egészről és nem készült, de úgy tűnik, ez mégsem jelentett neki akadályt abban, hogy egy kiváló rögtönzött beszédet mondjon. Ismét kiemelte, amit már az edzéseken is számtalanszor mondott, a harmóniára törekvést. Megköszönte és elmondta, örül annak, hogy ismét Magyarországon tarthat edzést immáron nem először és reméli nem is utoljára. Azt mondta egyet sohasem szabad elfelejtenünk, hogy "A ló, ló marad lovas nélkül, de az ember nem lovas, ló nélkül!"
Aztán Páliné Keller Csilla következett a Pannon Patkó régiós egyesülés alapgondolatának bemutatásával.
Úgy tűnik nem a levegőbe beszélés, mert tényleg létrejött már egy számunkra ingyenes edzőtábor, az Unió támogatásával. Lehetőséget kapott rengeteg lovas arra, hogy Kottas Úrral edzen, aki ugyan tavaly is itt volt, de nem éppen pénztárcakímélő árakon dolgozik. A tavalyi kurzuson éppen ezért nagyon alacsony volt a részvétel.
Rövid szünet következett, amíg Dr. Friedrich Wollinger szakállatorvos előkészítette előadását. Az alternatív kezelési módszerekről beszélt a lóorvoslásban. Többek között szóba jött a mágneses terápia, a csontkovácsolás, az akupunktúra. 
Végezetül Dr. Mándi Barnabás nemzetközi "O" bírónk tartott előadást a bíráskodás szempontjairól, mely szerint egy-egy feladatra miért adnak magasabb, vagy alacsonyabb pontot. Szerinte: "az, hogy ezen a késői órán ilyen sokan itt vannak, és itt vagyunk, ez azt bizonyítja, hogy milyen mértékben növekszik az érdeklődés a lovaglás gyakorlata és elmélete iránt." Mándi Úr, Arthur Kottas bevezető gondolatához kapcsolódva, mely szerint a ló és lovas közti harmónia a cél elmondta, a bíró pedig arra törekszik, hogy ezt a harmóniát megtalálja és érzékelje. A harmónia sok különböző alapdologból épül fel. A bíráskodás szempontjából is például a legelső és legfontosabb ilyen alapdolog az ütemesség. Ha a ló és a lovas között harmónia van, akkor az a ló ütemesen fog mozogni. Amint a harmónia felborul, rögtön meg lesznek az ütemességben a következményei. Másik hasonló súllyal pontozandó dolog az elengedettség. Az éppen használatban lévő izmaival hordja és viszi előre magát a ló, nem használatban lévő izomcsoportjait pedig elengedi. Az elengedett ló várja a segítségeket. Ugyancsak az elsődleges kritériumok közé tartozik bíráskodás szempontjából a ló és a lovas közötti kapcsolat, kontaktus, ami megnyilvánul a száronlétben, a támaszkodásban, továbbá a lovas ülésében, a csizma segítségekben.

 

Végül szintén nagy hangsúlyt kap az átengedőség megléte (háttevékenység, hátsó lábak aktivitása). Tehát a bíráskodás során a bírók, minden egyes pillanatban ezt a négy kritériumot hasonló súlyozással veszik, tehát az ütemességet, az elengedettséget, a kontaktust, és az átengedőséget. Ha mind a négy megvan, akkor az, az adott feladatban pozitívan értékelendő, tehát minimum hetes osztályzatnak megfelelőt. Ábrával szemléltetve magyarázta el Mándi úr a háttevékenység működését, csigolyákra, szalagokra, izmokra, hátsó lábakra stb. kiterjedően. Nemcsak a durva hiba miatt kaphat a lovas alacsonyabb pontot, hanem ezen 'apró' hibák miatt is. A lendület szorosan kapcsolódik az előzőekhez, de ez már a második skálán szerepel a bíráskodás szempontjából. Amelyik ló siet, az biztos nem lendületes, csak a nyugodt, ütemes, elengedett, átengedett ló lehet lendületes.

Minden egyes jármódban meg kell lennie a lendületnek, összeszedettségben, és nyújtásokban egyaránt, kivéve a lépést, ahol a lendületet, aktivitásnak nevezzük. A nyújtásokban a bírók, azt figyelik, hogy az erő mekkora része hat előrefelé, az összeszedettségben pedig az erő felfelé, az önhordás irányába való hatása a fontos, mindkét esetben az ütemességet megtartva. Mándi Barnabás elmondása szerint: "Mi nem csinálunk mást a bíráskodás során, mint a klasszikus kiképzési skála elemeit folyamatosan ellenőrizzük és díjazzuk, vagy büntetjük, ha az éppen hiányzik." Következő lépcsőként az egyenesreállítottság következik, amikor is, ha a ló egyenesen halad, akkor a gerince is egyenesen van, amikor pedig íven megy, akkor az ív mértékének megfelelően van meghajlítva a ló. Az a jó, ha a ló hossztengelye mindig párhuzamos a mozgás irányával. A kiképzési skála utolsó pontja, az összeszedettség alapvetően kapcsolódik az előzőekhez. Megfelelő elengedettség, átengedőség és lendület nélkül nem jöhet létre egy jól összeszedett, önhordó ló.
A konferencia zárásaként még néhányan kérdéseket tettek fel az előadóknak, elsősorban Arthur Kottasnak. A konferencia mindenképpen egy nagyon jó és ötletes kezdeményezés volt, kitűnő előadásokkal, a gondot csak a késői időpont és a korgó gyomrok okozták. Érdemes lenne a jövőben több ilyen színvonalas szakmai fórumot csinálni, és hasonlóan jó edzőket, előadókat felkérni a szereplésre, a továbbképzésre. Magam és a résztvevő lovasok nevében szeretnék köszönetet Arthur Kottas-Heldenbergnek, hogy szakmai tudásával hozzájárult a magyar díjlovassport fejlődéséhez! További köszönet illeti Európai Uniót, Horváth  &Lukács Lovas klubot és  vezetőit,  a Horváth családot, és az őket körülvevő összes segítőt, az istálló munkáktól egészen a büféig, valamint minden egyes embernek, aki személyével emelt az edzőtábor hangulatán! Nagyon jó csapat vett részt a táborban, és öröm volt végre ilyen jó hangulatban tanulni, fejlődni, mert igazán előrelépni csak egyetértésben és jókedvvel lehet!

Kiss Bianka